Az ötvenes években felcseperedett generáció számára a kamaszkori nőideált, sóvárgó fantáziánk tárgyát a ragyogó dizőzök jelentették.
Slágereiket dúdoltuk kivágott fotóikat gyűjtöttük.
Ha megláttuk valamelyiküket az utcán, hosszasan követtük.
Az akkori szürkeségben ők jelentették a fényt a varázslatot, a szabadságot érzéki bűvöletet.

Aztán a hatvanas évek eleje tájt felbukkant közöttük valaki, aki valamiként nagyon más volt. Megjelenésében inkább félszeg, visszafogott, nagyon is hétköznapi ruházatában, frizurájában inkább tűnt derék vidéki tanítónőnek, mint a táncdaléneklés egyik királynőjének.
Aztán elkezdett énekelni. És valami csoda történt. Megnyílt az ég és csak a végtelen szabadság, életöröm létezett. Hangja kristálytisztán, diadalmasan szárnyalt és hozta el számunkra a végtelenséget.
Aztán személyesen szólított meg és mesélt soha nem hallott intimitással, egyszerűséggel mindennapos csodákról. Szívünk legmélyéig hatolt. Lélektől lélekhez jutva elhitette, hogy ez a világ minden cudar látszat dacára szép és szerethető.

Előadásában a „más ez a szerelem” nemzedékek számára az örök, léten túli szerelem himnusza lett, akár egy Puccini-ária, vagy egy Piaf-sanzon.
A rövid az élet pedig a félten őrzött, tünékeny szerelem zsolozsmája, amit ha érintünk már el is illan, fájdalmasan gyönyörűséges emlékké válva.
Ez Toldy Mária. Fenséges és köznapi, örök és múlandó, kemény és törékeny, nyílt és titokzatos.
Tisztaságában, tisztességében, civilségében más, mint az öt körülvevő csillogó, de mégiscsak sok tekintetben talmi szórakoztatóvilág.
Egy évtizeden keresztül halmozott sikert sikerre, nyert táncdalfesztiválokat, lépett fel a legrangosabb helyeken.
Volt partnere a világ legünnepeltebb  sztárjainak, Rita Pavonénak, Paul Ankának, Fred Frohbergnek. A neve fogalommá vált.

Amikor aztán ugyanolyan hirtelen, mint ahogyan jött, el is tűnt a rivaldafényből.
Bármilyen fájdalmas is volt, valahogy úgy éreztem, hogy így kellett történnie, így állt helyre a világ rendje.
Éneklése, előadása a legmagasabb rendű élményt nyújtotta, ő maga azonban mintha mindig kicsit idegen maradt volna.
Talán túlzottan jó, tiszta lélek volt a slágeriparhoz.
De a fény amit hozott a földre nem veszett el. Toldy Mária hangja, egyénisége a mai napig beragyog minket azokon az embereken keresztül, akiket megérint nap mint nap.
A nyilvános szerepléstől visszavonulva egy új karrierbe kezdett mint énektanár.
A siker itt sem maradt el.
Sztárok seregét nevelte fel, beleértve két gyermekét is. Díjakkal is elismert tanári munkássága nagyban hozzájárult a musical műfaj meghonosításához Magyarországon.
Tanítványai mind rajongással beszélnek róla. Odaadásáról, igényes szeretetéröl,  türelméről.

Férje Malek Miklós, a magyar zenei élet egyik legkarakteresebb egyénisége.
Fia, Miklós Magyarországon túl a nagyvilág zenei életében foglalta el a helyét.
Lánya, Andrea a hazai zenei- színházi élet ünnepelt és mindmáig emblematikus dívája.
------------------------------------------------------------------------
Több embernyi munkát végzett, mind tökéletesen.
Lehet, hogy mégsem olyan „rövid az élet”